QUO VADIS

 A QUO VADIS egyes tanulmányainak megírásakor ( s most is), az a cél vezérel, hogy markáns képet adjak a formálódó helyzetről és a várható következményekről. A fejlemények aztán (sajnálatos módon) olykor-olykor nem igazolják a leírtakat - de ezt vállalom.(Például: az MNB devizatartalékot a Fidesz nem rabolta  le, s így az államcsőd sem következett be. Nem jött létre az Orbán-Schmitt csere az államelnöki poszton... ) Most a minimális célom, hogy a következő országgyűlési választások után ne lehessen majd azt mondani, hogy „ gondolta a fene” (Arany János , majd Fejes Endre  után szabadon ).

 

 Ami miatt tehát a számítógép mellé ültem,most is ugyanaz, mint korábban. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy hová jutottunk, s mivel kell szembenéznünk? Szűkítve a választ: mi a tétje  a 2014-i országgyűlési választásoknak ? Az ellenzék tevékenysége mennyire felel meg ennek a tétnek, felelősségnek? Milyen lehetőségek kínálkoznak számára? Az ellenzék mit tehet a hátralevő szűk időtávon belül e lehetőségek kiaknázása érdekében?

 

 

A trend

 

Ahhoz,hogy a most következő  országgyűlési választások kimenetelének kockázatát  a valóságnak megfelelően ítéljük meg, számba kell vennünk a 2010 után kialakult, vagy már korábban is meglévő, de továbbélő folyamatokat. A várható trend alapján be kell mutatni – ha vázlatosan is – azt a társadalmi, gazdasági rendszert, amivel a választónak voksának leadásakor számolnia kell (kellene ), ha a Fideszt támogatja. Néhány támpontot adó adat:

 

-        Az egy főre jutó GDP terén  jelentős növekedés után értük el az EU átlagos GDP-jének 65%-át, de az utóbbi években ez az arány-növekedés leállt, s a pozíciónk három helyet romlott. Az EU-n belül ma már a legszegényebb öt ország közé tartozunk, s közöttük is romlik a helyezésünk. A visegrádi négyek között sereghajtók lettünk (a rendszerváltásidején még csak a csehek előztek meg bennünket).A beruházások terén a 2000. évszintjére estünk vissza.
 

CsatolmányMéret
quo_vadis_8.pdf72.66 kB